Moore Yamaha YZ125 (1994): Az utolsó világbajnok amerikai vasa

Bob Moore-ra már csak a harmincon felettiek emlékezhetnek. Az amerikai versenyző aktív pályafutásának legnagyobb részét a világbajnokságon töltötte, többször is ellátogatott Cserénfára. 1994 óta ő az utolsó amerikai világbajnok. Az ő Chesterfield Yamaháját mutatjuk be ebben a cikkben.

Ki Bob Moore?

Karrierje neki is az Egyesül Államokban indult, 1985-ben megnyerte a nyugati-parti szuperkrossz sorozatot a 125-ösöknél, ám ez is kevésnek bizonyult egy gyári szerződéshez. Az akkor 17 éves suhanc nem habozott sokáig, szétnézett a GP-n, ahol tárt karokkal fogadták.

Nem jött könnyen a siker az Atlanti-óceánnak ezen oldalán. ’90-ben és ’91-ben is ezüstérmes volt 125-ben, így inkább a negyedlitereseknél üldözte tovább a világbajnoki álmokat. ’92-ben újra meg kellett elégednie a második helyezéssel,  majd ’93-ban már nem is tudta magát bemotorozni a top3-ba. 

’94-ben jött az újabb váltás az amerikai versenyző karrierjében, a Chesterfield Rinaldi Yamaha ajánlatát elfogadva visszaköltözött a 125-ös kategóriába. Tudták jól, hogy a lóerő kérdésben nem nyerhet Pedro Tragter Suzukijával és Michael Pichon Hondájával szemben, ám a megbízhatóság és a kezelhetőség terén nem volt párja a kis hangvillásnak a mezőnyben, így ugyan a rajtegyenesben nem Moore volt a király, de a futamok további részében lemotorozta ellenfeleit a pályáról.

Moore annyi szezon után végre magához tudta ragadni a karmesteri pálcát, egész évben stabilan versenyzett, ennek köszönhetően már az utolsó előtti fordulón világbajnokként ünnepelhetett. Mindezt ennek a motornak köszönhetően, ami első ránézésre szinte csavarra megegyezik a típus bolti változatával, ám ez csak az első benyomás, a finom módosításokat szinte nagyítóval kell keresni.

Mit tudott a motor?

A blokk Rinaldi fejlesztés, házon belüli specialistákkal faragták tűhegyesre. A trükköket szigorúan titokban tartották, a japán mérnököknek sem árulták el akkoriban. Állítólag a ’94-es MXON előtt a Yamaha gyár berendelt Paul Malinnak is egy Rináldiék által fejlesztett motort, amivel aztán történelmi győzelmet aratott a brit válogatott tagjaként a 13 éve veretlen Team USA felett, de rögtön a leintés után vissza kellett adnia a versenymotort Rináldiéknak. Senkinek sem engedték, hogy belenézzenek a blokkba Malin csapatából.

A motor váza talán az egyedüli, aminek a legtöbb köze van a széria változathoz, ám a segédváz már spéci komponens, full titánium és a pálya karakterisztikájához tetszőlegesen állítható a magassága. A futómű gyári Öhlins, hagyományos villával, kézzel gyártott villabefogókkal és himbával, minden a motoros igényéhez igazítva. A villaszög is teljesen eltér a gyári paraméterektől.

A blokkhoz fejlesztett FMF rendszerrel és a versenyző egyedi igényei szerint módosított hátsó lengővillával lesz teljes a konstrukció, a Tecnosel által tervezett és legyártott Cheserfield-dekor a fekete műanyagokon már csak hab a tortán. 30 év távlatából is vagány külsőt kölcsönöz a motornak, pedig abból az érából származik, amikor bizony nem túl ízléses dekorációs megoldások voltak divatban.

Mivel foglalkozik ma Bob Moore?

9 évvel a GP-be érkezése után felért a motokrossz világ csúcsára a szimpatikus amerikai versenyző, aki ezután már nem volt képes a mezőny elejében végezni, így nem sokkal később szögre is akasztotta a bukósisakot, és versenyzők menedzselésével foglalkozott aktív karrierje után. Ő volt az, aki átvitte Chad Reedet az vébéből az Egyesült Államokba. Még ma is aktív, a Wasserman csoport motorsportért felelős alelnökeként tevékenykedik, és MotoGP versenyzőket menedzsel.

Korábban a totalbike készített vele egy exkluzív interjút, amit ezen a linken tudtok elolvasni: https://totalbike.hu/magazin/2021/05/18/akik_penzt_hordjak_bob_moore_interju_motogp_menedzser/