A ’90-es évék végén Jeremy McGrath csúcsra juttatta a Yamahát a tengerentúli szuperkroszs-bajnokságban. Nagyon okosan a 93-as Hondája képére kezdték el átformálni az YZ-ket, amin a Király megállíthatatlan volt 4 éven keresztül. Mivel a Honda az aluvázban bízott és szenvedett vele rendesen, a küldetés sikerrel járt! A Yamahák a 2005-ös modellévig szinte ikertestvérei voltak az acélvázas Hondáknak, a plasztikokat leszámítva.
Chad Reed is sokat profitált a konstrukcióból, hiszen 2003-ban több futamot tudott nyerni, mint a bajnok, Ricky Carmichael, majd 2004-ben – igaz, RC hiányában – bajnok lett.
A 2004-es modellt azonban több helyen át kellett szabni az új benzinszabályok miatt (nem lehetett már ólmozott naftát használni), ezért egy új specifikációjú blokkot kapott a Yamaha. A Kayaba futóművet is áttervezték erre az évre, magnéziumból készültek a kerékagyak, karbonból a Pro Circuit kipufogó hangtompítója, tele volt a gép olyan alkatrészekkel, amiket kereskedelmi forgalomban nem lehetett kapni: például a factory Bridgestone gumik.
Az ólmozatlan benzin használatának volt egy kényes hátránya: a motor falta a gyertyákat, hidegen dadogott, szinte használhatatlan volt, míg be nem melegítették. Ez sok problémát okozott akkoriban mindegyik gyári menőnek: David Vuilleminnek, Tim Ferry-nek és Reednek is.
A blokk erőleadása viszont fantasztikus volt, ha már üzemi hőfokon dolgozott. Különösen a középtartományban harapott a széria változathoz képest. Ehhez köze volt a 4 (!) fokozatú váltónak is. A széria modell 5 fokozattal jött ki, de szuperkrosszon egyszerűen felesleges volt az ötödik gang. A Motocross Action tesztpilótája szerint 30%-ban használta a kettes fokozatot, 60%-ban a hármast, négyesbe a teszt 10%-ban kapcsolt csupán.
Amire még felhívta a tesztpilóta a figyelmet, azok a légszűrőházra tapasztott griptape-ek voltak. Olyan durva smirgliket kért Reed, hogy stabilan tudja fogni a lábával a motort, ami két óra csapatás után megette a gatyákat és a csizmákat. Egy gyári versenyző persze nem törődik a ruhamennyiséggel, minden versenyre kap 5 friss szettet, de egy hétvégi harcosnak a pénztárcája nem bírta volna a tempót, amilyen gyorsan leírta a griptape a felszereléseket ezen a motoron.
A Kayaba első és hátsó gátlók tökéletesen elsimították a rumplikat, az acélváz kiváló visszajelzéseket adott a pilótának, így valóban egy bajnokhoz méltó csomagot kapott az ausztrál az első 250-es SX címéhez.
Ahogy Pastrana Suzukijánál is említettük, a kék és a citromsárga motorok voltak ennek az időszaknak a legszofisztikáltabb darabjai. Itt már tényleg csak a versenyzők jelentették a különbséget a célvonalban…és 2004-ben Chad Reed volt a legjobb közülük ezen a Yamahán.
forrás: Motocross Action
MXonline.hu Blog 